Az -ERDŐ DALA- országos vers-és meseíró pályázat

A 3. b osztály ÖKO szakkörösei részt vettek az „ERDŐ DALA” országos vers-és meseíró pályázaton, melynek témája az erdő, a természetes környezet volt. A Debreceni Nagyerdőért Egyesület kiírása szerint tanítványaink a 10-14 éves kategóriában versenyeztek. Az első három díjat nem sikerült elhozni, de büszkék lehetünk a gyerekekre, mert korukhoz képest igen szép, élményszerű alkotások születtek, melyeket érdemes elolvasni. Gratulálunk mindenkinek a kitartó munkához és a jól sikerült pályázatokhoz!

2019. május 29. 

Iván Ildikó

szakkör vezető

Nagy Klaudia 3.b

 Viki az erdőben

 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Viki nevű kislány. Nagyon szeretett a természetben sétálni, ugrálni, hallgatta a madarak énekét, de sajnos sokszor eldobta maga után a szemetet. Így történt ez egy szép tavaszi napon is, amikor erdei sétája közben összetalálkozott egy környezetbarát osztállyal. Megpihent egy fa árnyékában és elfogyasztotta a szendvicsét, a csokoládéját, majd eldobta a papírját a földön. Hiába voltak kitéve a szemetesek, őt ez nem érdekelte. Meglátták ezt a gyerekek és a tanító nénijük, aki rá is szólt.

- Szia kislány! Miért dobtad el a szemetet? Ezzel elcsúnyítod és tönkre teszed a természetet. Az erdők és vizek fontosak nekünk. Óvni kell őket. Kérlek, vedd fel és dobd a szemetesbe!

- Ó, tényleg! Valóban ezt tettem volna! Nagyon sajnálom, de köszönöm, hogy ezt eltetszett mondani. Ezentúl mindig oda fogok figyelni rá.

- Rendben. Köszönöm, hogy megfogadtad a jó tanácsomat! És ha van kedved, gyere el az ÖKO szakkörre! Ott sok hasznos dolgot fogsz még megtanulni a természetről. Hála a tanító néni tanácsának, Viki teljesen megváltozott. Környezetbarát lett és másokat is erre buzdított.

Egy napon, amikor ismét az erdőt járta, amikor három rendetlen gyereket pillantott meg. Kiborították a szemeteseket, leverték a madárfészkeket, leszakították a védett növényeket, letörték a fák ágait, elfogták az állatokat. Viki odaszaladt és szomorúan így szólt:

- Jaj ne! Bárcsak tudnátok mit tettettek! Bárcsak tudnátok, hogyan kell vigyázni és miért az erdőre és annak lakóira! Látta ezt Zalán és így szólt:

- Ne búsulj Viki! Gyere és mutasd meg nekik, mi a helyes! Kezdjünk el együtt rendet rakni! Meglátod, el fogják magukat szégyellni és ők is jönnek majd segíteni!

- Ez idáig rendben van, de mi lesz, ha újra megteszik!- szólt közbe Zolika. A tanító néni nevetve így válaszolt:

- Ugyan már! Nem kell mindig aggódni! Majd Viki elbeszélget velük arról, amit ő már megtanult.

 Így is történt. Viki, Zalán és Zolika szorgalmasan takarították az erdőt. Felszedték a sok szemetet, visszarakták a fészkeket, kiszabadították az állatokat. Munkájuk végén leültek az osztállyal és a három felelőtlen gyerekkel egy hatalmas kidőlt fatörzsre.  Viki elkezdett mesélni. Az osztály és a fiúk szájtátva hallgatták a tanulságos történeteket, s közben nagyon elszégyellték magukat. Bocsánatot kértek és megígérték, hogy többet nem tesznek ilyet. Ők is kedvet kaptak ahhoz, hogy járjanak szakkörre. A következő tavaszi sétán már együtt gyönyörködtek a természetben. Ha szemetet találtak felszedték és jó tanácsokat adtak az ott kiránduló többi osztálynak is. Azóta az erdő Viki és a többi szakkörös gyerek védelme alatt áll.

Bede Marcell  3.b

 Séta a Nagyerdőn

Béka, béka brekeke,

Üres a tó feneke.

Véget ért a hosszú álom,

Eleséget kint találunk.

Vígan ugrál békacsalád,

Itt egy szúnyog, ott meg csigák.

Jól lakott már kis Breki,

Kuruttyolja: gyere ki!

Körülöttem sok-sok virág,

De gyönyörű ez a világ!

Akác, nyárfa, öreg hárs.

Madárdaltól zeng a táj.

Kocsányos tölgy árnyékában,

Megpihenek víg sétámban.

Figyelem a szép zöld tájat,

Ide nem hozom labdámat!

Gyakran jut már eszembe,

Kijövök friss levegőre.

Nem dobok el szemetet,

Így őrzöm a természetet.

Suhaj Sarolta 3.b

Az állatok versenye

Volt egyszer egy hatalmas erdő, amelyben nagyon sok állat lakott. Mókuska, Nyuszi, Róka és Madárka elhatározták, hogy az erdő közepén található kicsi tisztáson versenyt rendeznek.

- Mi legyen az első versenyszám?- kérdezte Nyuszika. Mindenki törte a fejét. Egyszer csak Mókuska fejében megszületett az ötlet.

- Dobjunk célba!

- Ez jó!- mondta a Medve. Én leszek a bíró. Mindenki menjen, és gyűjtsön faleveleket a földről! Mókuska padig gyűjtsön sok-sok makkot! A levelekkel Madárka a magasba repül, mi pedig megpróbáljuk eltalálni azokat. Mindenki nagy izgalomban volt. Sokszor nem találtak célba, de a játékos kedvüket ez nem rontotta el.  Az első versenyszámot Mókuska nyerte meg. Mindjárt meg is kapta érte az érmet, amit Medve a nyakába akasztott. Erre a Nyuszi kicsit sértődötten ezt mondta:

- Neked könnyű, hiszen egész évben gyakorolod az ugrálást és nagyon sokat szaladsz a fán a makkokkal.

- Jaj, Nyuszika! Ne legyél már ilyen sértődős!- vigasztalta meg a Medve, a bíró. Gyere, találjunk ki egy másik versenyszámot! Abban biztosan nagyobb sikered lesz.

- De mi legyen a következő?- kérdezte Nyuszika. Én nem tudok fára mászni és repülni sem.

- Én már tudom!- tette hozzá Madárka. Aki a legszebb facsemetét neveli, az lesz a következő győztes. Ez a feladat nagyon tetszett a Nyuszinak. Nagy gödröket ástak. Abba tették a magokat. Minden nap meglocsolták és figyelgették, hogy mikor nő már ki. Már kitavaszodott, nyíltak a virágok, madárdalos volt az erdő. Elérkezett az eredményhirdetés ideje. Minden állat vitte a saját kis fáját. A Medve mindegyiket megvizsgálta és kihirdette az eredményt.

-A győztes, Nyuszika! Mi a titka nyuszika, hogy a tied lett a legnagyobb? És a levelei is szép zöldek.

- Én olyan helyre ültettem, ahol süt a nap, hiszen az élőlényeknek sok fényre van szüksége. Minden nap meglocsoltam és beszélgettem vele. Így nem érezte magát egyedül.

- Óóóóóó, ez nagyszerű! Igazad van Nyuszika. Nekünk nem jutott ez eszünkbe, de köszönjük ,hogy tanulhattunk tőled. A Medve odaadta Nyuszinak a megérdemelt érmet.

- De a következő versenyt még nem döntöttük el! – kiáltott fel a Róka. Megvan! Hogy ez eddig miért is nem jutott az eszembe! Nézzétek, milyen szemetes lett ez az erdő! Aki egy óra alatt a legtöbb szemetet összeszedi, azé lesz a következő jutalom. Minden kis lakó örömmel fogadta az ötletet. Hozzá is láttak a takarításnak. Az idő elteltével Medve megfújta a sípját és kijelentette, hogy letelt az idő. Sokáig tétovázott, mert mindenki nagyon szorgalmasan dolgozott. De dönteni kellett.

- Aki a legtöbb szemetet szedte, az Madárka. Boldogan repkedett az éremmel a nyakában és közben olyan hangosan énekelt, hogy zengett az erdő. Na, és az utolsó versenyszámot az nyeri, aki a legnagyobb levélkupacot készíti el. Milyen jó lesz majd azon ugrálni! És Sünike abban fog majd télen aludni. Ez a feladat is mindenkinek tetszett. Olyan nagy volt a sürgés, forgás, hogy majd bele szédültek a munkába. A nap végére nagyon elfáradtak és belehuppantak a levélkupacokba pihenni. A Medve ismét eredményt hirdetett. Az érmet most a Róka kapta meg.

- Nos, mehetünk haza! –mondta a bíró.,Ekkor megszólalt Mókuska.

- Medve koma! Te még nem kaptál semmit! Így nem mehetsz haza!- kiáltotta Mókuska.

- De hogy is nem! Nekem az a legnagyobb jutalom, hogy ilyen szorgalmas barátaim vannak itt az erdőben.

Így aztán mindenki boldogan tért haza saját házikójába. Elhatározták, hogy ezután minden évben megrendezik a természeti versenyt.

Varga Bence 3.b

A hálás erdő

 Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi erdő. Ez az erdő tele volt meseszép fákkal, virágokkal és benne lakó madarakkal, állatokkal. Gyönyörű volt minden. Vidámságban, szeretetben, békességben, nyugalomban élt itt mindenki.

  Egyik reggel Nyuszi arra ébredt, hogy nem tudott megmozdulni és nem látott semmit. Segítségül hívta a barátait.

- Segítség! Segítség! Mi történt itt? Nem látok! Vagy még mindig éjszaka van?! - tanácskozott magában. Erre aztán megszólaltak a többiek.

- Aludj már, Nyuszika! Biztosan csak álmodtál. A nagy zajra felébredt Brumi is. Kibújt a barlangjából, mert úgy gondolta, hogy itt van a tavasz.

- Hűha! - brummogta hangosan. Hát ez meg mi itt? Ki hordta ide ezt a sok szemetet, amíg téli álmot aludtam? Erre minden állat kiugrott a házikójából, és szomorúan látták a szemetes erdőt. Siettek kiszabadítani kedves barátjukat, Nyuszikát.

- Bocsánat Nyuszika! - mondta az Őzike. Igazad van. Már süt a nap, de a sok szemét betakarta a házikódat. Tanácskozni kezdtek, hogy vajon ki tehette ezt velük. Most mi tévők legyenek? Ebben a pillanatban egy sétáló gyerekcsapatot pillantottak meg.

- Hahó! Hahó! Sziasztok! .kiáltották. –Nem tudjátok mi történt az otthonunkkal?

Szerencsére a 3. b osztály természetbarát szakkörösei jártak arra. Ők már tudták, hogy csakis a felelőtlen kirándulók járhattak ott.

- Ez így nem mehet tovább!- mondták a gyerekek. A sok szemét árt a környezetnek. Szennyezi a levegőt. Ki fognak pusztulni a fák. A kis barátaink éhen halnak vagy megmérgezik őket. Ennek véget kell vetni! Összefogtak, és el kezdték kitakarítani az erdőt. A fiúk fákból készítettek szemeteseket, és az út szélén elhelyezték őket. Bence hangosan megjegyezte:

- Aki ezután nem ide dobja a szemetet, azt elvisszük az erdő őréhez, hogy büntesse meg!

- Tegyünk ki egy táblát az erdő bejáratához!- javasolta Jocó. Írjuk rá, hogy NE BÁNTSD AZ ERDŐT! EZ A MI OTTHONUNK! Aláírás: AZ ERDŐ LAKÓI.

- Nagyon jó ötlet!- ezzel mindenki egyet értett. Délutánra már gyönyörű tisztaság volt mindenhol. A tanító néni nagyon megdicsérte őket.  A szorgalmasan dolgozó gyerekek lefeküdtek a fák alá megpihenni. Elaludtak a friss levegőn. Egyszer csak hangos éneklésre ébredtek. Az erdő összes lakója körbetáncolta őket, vígan énekeltek. Így hálálták meg a sok-sok segítséget a gyerekeknek. Azt, hogy visszakapták szép tiszta otthonukat. Végül Brumi ismét megszólalt:

- Titeket mindig visszavárunk ide! Gyertek sétálni, hallgassátok a madaraink énekét, frissüljetek fel az erdőben!

 A gyerekek megköszönték az állatok jószívűségét és boldogan tértek haza. Másnap elmesélték az iskolában a többi gyerekeknek is, milyen kalandban volt részük.